Sziasztok! :)

Ma egy olyan dologgal jöttem, ami hatalmas élmény volt a számomra. Tegnap ugyanis találkoztam a Luxen könyvsorozat szexi főhősével Daemon Black-kel. Azaz Pepe Toth-tal, aki a könyvsorozat egyik borítómodelje. ;) Budapesten volt tegnap a könyvdedikálás és mivel a múltkoriról lemaradtam, eszem ágában sem volt ezúttal kihagyni. Délben indultam vonattal, mivel elég messze lakom Budapesttől. Mire odaértem már fél órája ment a dedikálás, akkor volt fél kettő. A sor hatalma volt, mint egy óriási kígyó. Néhol ültek a fűben vagy a járdán, voltak akik piknikeztek is várakozás közben. Bevallom őszintén, megrémisztett a tömeg, mert ez annyit jelentett, hogy nagyon-nagyon soká fogok én is sorra kerülni. Beálltam a sor végére, ami az Alexandra Könyvesház előtti egyik aluljáró végénél volt. Onnan még nem is volt messze a bejárat, de hatalmas körben volt a sor, így körülbelül kétszázan biztosan voltak előttem. Összeimserkedtem egy lánnyal, aki Szegedről utazott fel a dedikálásról. A várakozás már nem is volt akkora gyötrelem, végig nevettünk a lassú haladást. Mire a bejárathoz értünk legalább három óra eltelt, gondolhatjátok, a lábamat nem éreztem, ahol éreztem az bizony sajgott rendesen. Mögöttünk és szép számmal gyűltek az emberek, sokan voltunk. A bejáratnál is várakozni kellett, mert a Könyvesházban belül is kígyózott a sor, többen voltak bent, mint kint, ami nagyszó, mert odakint egy fél hadsereg sorjázott befelé. A rendezők és a megbízott illetékesek is kedvesek, humorosak voltak. A bejáratnál várakozva azon agyaltunk mind mi várakozók és mind a szervezők, hogy vajon hány éves lehet Pepe. Mulatságos volt a találgatás, így a várakozás sem bizonyult terhelőnek. Mikor végre bejutottunk, szembesültünk a tömeggel és a levegőtlenséggel, a Pokol lehet hüvösebb, de ez csak az én véleményem. :D Sikerült odabent is pár emberrel egy csoportba tömörülnünk és beszélgetnünk, mindenki fáradt volt, kicsit nyűgös, de annál eltökéltebb, hogy aláírást szerezzen Pepétől és lehessen vele egy közös képe. Azon nevettünk sokat, ki mire kíváncsi vele kapcsolatban. Részemről kíváncsi voltam arra milyen illata van, illetve puha-e a haja (abszurd tudom, de akkor jót nevettünk rajta). És újdonsült barátnőm pedig a zoknijára volt kiváncsi. Ugyanis míg kint várakoztunk Pepe töbször is kijött posztereket osztogatni vagy épen sütit kínált a várakozóknak. Ekkor látta meg barátnőm, hogy színes zoknija van Pepének, hát megakarta tudni milyen is pontosan ( :D) Mire végre sorra kerültem pont elment a korábbi vonatom, a 18:28-as járat. Leültem Pepe mellé és ez a beszélgetés zajlott le közöttünk: 

Pepe: Szia!

Én: Szia!

Pepe: Honnan jöttél?

Én: Örményesről.

Pepe: Azt hittem Örményországból ( nevetett )

Én: Nem, de majdnem, ez is elég messze van. ( mosolyogtam ) Pont most ment el a vonatom, amivel haza akartam menni. 

Pepe: Komolyan? És mikor megy a következő?

Én: 20:28-kor

Pepe: Ajaj, az nem most van. 

Ekkor kinyitotta a könyvemet és elkezdett bele írni, néztem is, hogy mit ír ilyen hosszan, mert hogy a neve nem iylen hosszú :D Ezt írta bele: "Viktória, sajnálom, hogy lekésted a vonatot, de tudod én mindig megvárlak!" Ezután megölelt (amiről remélem készült is kép a kiadónál) Majd megköszönte, hogy eljöttem és elköszönt. Két dedikált könyvvel és egy dedikált könyvjelzővel ( helyszínen osztogatták) lettem gazdagabb na meg egy fantasztikus élménnyel. Ha teheti bárki következőleg mikor erre jár Pepe mindenképp menjen el a dedikálásra, mert megéri, tényleg. :) 

Íme néhány kép, ami készült rólam és Pepéről a telefonommal. Illetve a dedikált könyveimről és a könyvjelzőről. :) 

Sziasztok! 
Az utóbbi pár napban volt szerencsém négy remek történetet is megismerni, beleélni magam a történetek kusza hálójába és most választanom kell melyikről írok először, nos Stephanie Perkins: Isla és a hepiend-re esett a választásom. Ez a legfrissebb élmény az összes közül hiszen ma olvastam el és még mindig úgymond a hatása alatt állok. :)

Sziasztok! :)

Nos nem terveztem ilyen hamar ismét magamról írni, de jobb kiírni a dolgokat, mint benn tartani magunkban, nem? Nos a tegnapi nap folyamán afféle Falunapi mulatság volt, ami minden volt, csak szórakoztató nem. Mikor még csak a plakátokat ragaszgadták és osztogatták már tudtam, hogy lehet ez az évszázad bulija, akkor is fene mód el van szúrva. Persze nem vagyok egy nagy bulizós típus, de azért örültem volna a jó zenéknek, a táncos hangulatnak, ami nem volt. Jöttek harmónikával népdalokat énekelni, volt valami féle harcművészeti előadás, ami nem lett volna rossz, de tűző napon, nuku árnyékkal vitatható az élvezet. És még csak esély sem volt arra, hogy árnyékba ülj, mert minden széket összekötöttek nehogy eltudd vinni őket a napról. Instant napszúrást kaptam, de ezt hagyjuk inkább a végére. :D Ezeket a programokat követően a kisgyerekeknek volt malacfogó verseny, szegény röfi úgy szedte a csülkeit, mintha az élete múlna rajta ( az is múlt ). Emellett feleségcipelő verseny, és kispályás foci bajnokság zajlott. Nem volt nézhetetlen az előadás sor, de nem is nyűgözte le a nagyérdeműt. Sztárvendégek Dér Heni és Mr. Rick voltak. Talán a nap fényponjának is nevezhetném őket, mert feldobták a lapos hangulatot és az előadásuk is nagyon jól sikerült. Megjegyezném csak úgy, a háttértáncosok sokak figyelmét magukra fordították :P Reggel tíztől tartózkodtam a rendezvényen és mindvégig azt vártam, hogy elérjünk a tombola húzásig, aztán mehessek haza. Mikor ehhez a monumentális programponthoz értünk fogtam az összesen hat szem tombolám és mint a nyugdíjas nénikék leültem a színpad elé és vártam mikor húzzák ki a fődíjnál az egyik szelvényem. Izgalmas volt nagyon... Nekem fogalmam sincs, hogy lehet a zöld színt a sárgával keverni vagy a háromszöget a körrel és a számokat elnézni, de erre az egész sorsolás alatt legalább húsz eset volt. Egyre lassabban haladt a dolog és néha bebóbiskoltam, mentségemre szóljon egy csiga is elhúzott mellettem, tépett ezerrel mire egyetlen egy szelvényt kihúztak. Voltak ott akik családosan kétszáz, mondom KÉTSZÁZ szelvényt vásároltak és öt percenként rohangáltak ki valami mütyürért a színpadhoz. Én továbbra is szorongattam a cuki kis hat darab szelvényem, de egyiket sem akaródzott kihúzni senki. A tombola fődíjai két laposképernyőjű tévé és egy vadonatúj bicigli voltak. Na mondom, ha az aprókat nem is nyertem meg, a fődíjat elviszem. ( HAHA) Nem így lett. Azok akik kétszáz szelvényt vettek elvitték a biciglit és az egyik tévét is. Na igen, bunda bunda, kiabálta a lakosság fele. A válasz annyi volt, vegyenek maguk is kétszáz tombolát. Megígértem magamban mindenképp, ha lesz felesleges húszezer forintom akkor csak is erre fogom költeni...A tombola sorsolás csúfos véget ért számomra, de még épp időben indultam haza, mert amint lábam betettem az udvar kapuján úgy elkezdett szakadni az eső, hogy ilyet nyáron még nem láttam. A tűzijátékot és hajnalig tartó mulatságot lefújták és végül is a tombolázás volt a zárás. Én több lettem a tegnapi nappal egy napszúrással, csúnya leégéssel, vörös vagyok, mint egy rák, és némi pénzzel is megfogyatkoztam, mert bármit is vettem, ezerszerese volt a bolti árnak. Teljesen megérte a tegnapi kiruccanás. ;) 

Sziasztok! :)

Egy újabb bejegyzéssel érkeztem, igaz pár nap kihagyás akadt, nyaralni voltam és nem volt időm a pici keresztfiamtól blogolni, na meg inkább vele foglalkoztam. :) De most itt egy újabb könyv értékelése, amit még hónapokkal ezelőtt olvastam. :)

Sziasztok! 
Ma Tammara Webber - Sorok között című két regényéről írnék pár sort. Nem is hallottam még erről a két könyvről mindaddig, míg a Könyvmolyképző facebook oldalán meg nem lett osztva belőle pár sor, ami felkeltette az érdeklődésem. Természetesen nem is volt kérdés, hogy el kell olvasnom. :)
;)