Én és nem én: a napjaim #003.
Sziasztok! :)
Nos nem terveztem ilyen hamar ismét magamról írni, de jobb kiírni a dolgokat, mint benn tartani magunkban, nem? Nos a tegnapi nap folyamán afféle Falunapi mulatság volt, ami minden volt, csak szórakoztató nem. Mikor még csak a plakátokat ragaszgadták és osztogatták már tudtam, hogy lehet ez az évszázad bulija, akkor is fene mód el van szúrva. Persze nem vagyok egy nagy bulizós típus, de azért örültem volna a jó zenéknek, a táncos hangulatnak, ami nem volt. Jöttek harmónikával népdalokat énekelni, volt valami féle harcművészeti előadás, ami nem lett volna rossz, de tűző napon, nuku árnyékkal vitatható az élvezet. És még csak esély sem volt arra, hogy árnyékba ülj, mert minden széket összekötöttek nehogy eltudd vinni őket a napról. Instant napszúrást kaptam, de ezt hagyjuk inkább a végére. :D Ezeket a programokat követően a kisgyerekeknek volt malacfogó verseny, szegény röfi úgy szedte a csülkeit, mintha az élete múlna rajta ( az is múlt ). Emellett feleségcipelő verseny, és kispályás foci bajnokság zajlott. Nem volt nézhetetlen az előadás sor, de nem is nyűgözte le a nagyérdeműt. Sztárvendégek Dér Heni és Mr. Rick voltak. Talán a nap fényponjának is nevezhetném őket, mert feldobták a lapos hangulatot és az előadásuk is nagyon jól sikerült. Megjegyezném csak úgy, a háttértáncosok sokak figyelmét magukra fordították :P Reggel tíztől tartózkodtam a rendezvényen és mindvégig azt vártam, hogy elérjünk a tombola húzásig, aztán mehessek haza. Mikor ehhez a monumentális programponthoz értünk fogtam az összesen hat szem tombolám és mint a nyugdíjas nénikék leültem a színpad elé és vártam mikor húzzák ki a fődíjnál az egyik szelvényem. Izgalmas volt nagyon... Nekem fogalmam sincs, hogy lehet a zöld színt a sárgával keverni vagy a háromszöget a körrel és a számokat elnézni, de erre az egész sorsolás alatt legalább húsz eset volt. Egyre lassabban haladt a dolog és néha bebóbiskoltam, mentségemre szóljon egy csiga is elhúzott mellettem, tépett ezerrel mire egyetlen egy szelvényt kihúztak. Voltak ott akik családosan kétszáz, mondom KÉTSZÁZ szelvényt vásároltak és öt percenként rohangáltak ki valami mütyürért a színpadhoz. Én továbbra is szorongattam a cuki kis hat darab szelvényem, de egyiket sem akaródzott kihúzni senki. A tombola fődíjai két laposképernyőjű tévé és egy vadonatúj bicigli voltak. Na mondom, ha az aprókat nem is nyertem meg, a fődíjat elviszem. ( HAHA) Nem így lett. Azok akik kétszáz szelvényt vettek elvitték a biciglit és az egyik tévét is. Na igen, bunda bunda, kiabálta a lakosság fele. A válasz annyi volt, vegyenek maguk is kétszáz tombolát. Megígértem magamban mindenképp, ha lesz felesleges húszezer forintom akkor csak is erre fogom költeni...A tombola sorsolás csúfos véget ért számomra, de még épp időben indultam haza, mert amint lábam betettem az udvar kapuján úgy elkezdett szakadni az eső, hogy ilyet nyáron még nem láttam. A tűzijátékot és hajnalig tartó mulatságot lefújták és végül is a tombolázás volt a zárás. Én több lettem a tegnapi nappal egy napszúrással, csúnya leégéssel, vörös vagyok, mint egy rák, és némi pénzzel is megfogyatkoztam, mert bármit is vettem, ezerszerese volt a bolti árnak. Teljesen megérte a tegnapi kiruccanás. ;)
|