Úgy körülbelül egy éve lehetett, hogy az első LOL könyv a kezembe került, egyszerűen le se tudtam tenni. Vicces volt, drámai és sok esetben idegesítő is. És igen, ezt most pozitívumként hozom fel. Idegesítő volt, hogy a megoldás melett szinte kisujjnyi távolságra léptek el és mindig valaki vagy valami keresztül húzta a számításukat. Maguk a LOL könyvek vagy cikis helyzeteket mutatnak be vagy egyéb tinikkel kapcsolatos problémákat. Az a könyv, amit legutóbb olvastam már önmagában acímmel is jetetni engedte, hogy bizony, itt lesz dráma, csalás, ámítás és rengeteg vicces helyzet is a romantikával együtt, mert hát az kihagyhatatlan, ugye? ;)
Fülszöveg: Sally mindjárt begolyózik! Komolyan, ha a legjobb barátnője még egy lúzert rászabadít, tutira bekattan. Ahhoz, hogy megússza a ráerőltetett randikat, a lánynak szüksége van egy álpasira, méghozzá gyorsan, és Becks, a szívdöglesztő, szuperokos focisztár vállalja is a feladatot. (Ami fura, mert Sally le merné fogadni a kedvenc griffendéles pulcsijában, hogy a srác sajna kizárólag barátként tekint rá.) De hiába a sok bizsergető csók − a hitelességért mindent! −, a barátnője mégsem veszi be, hogy Sally tényleg szerelmes Becksbe. A fene se gondolta, hogy néha az igazság tűnik a legnagyobb kamunak.
Nagyon kedveltem Sallyt a történet főhősét, de annál jobban Beckset, a srácot, aki szintén kulcsfontossági szereplő a történet szempontjából. Egy valami nem tetszett egész végig, ez a mániákus pasikereső üzemmód Sally anyjánál és a barátnőjénél. Miért kell egy majdnem 18 éves lánynak feltétlenül egy pasi? Nekem ez furcsa volt, mert a szerelmet nem lehet erőltetni, az jön, amikor jön. És legfőképpen, ha valaki állandóan azon van, hogy találjon valakit akkor mindenképp az ellenkezője fog történni. És bár a történet Sally-ről és Becksről szólt nekem egy mellékszereplőn akadt meg a szemem és Ő vált a kedvenc szereplőmmé. Ash az ostor. Vicces volt a srác és bántam, hogy komolyabb szerephez nem jutott a történet során, de persze érthető, nem róla szólt. Vajon lehet reménykedni abban, hogy a nagy szájhős szépfiú végül saját könyvet kap? Vevő lennék rá, az biztos. :D
A történet elejétől a végéig jól összefoglalt volt, élvezhető és nem untatott egy kicsit sem. Mert bár rossz ilyet mondani, de akadnak könyvek melyek annyira vontatottak, hogy az embernek meg kell álnnia kicsit pihenni, mert az unalom majd szét rágja. Ennek a könyvnek az esetében ezt nem lehetett tapasztalni. És mint minden LOL könyv happy enddel végződött ahogyan az várható volt. :D De jól van ez így, mindenki a boldog végre vágyik, még az is, aki az ellenkezőjét állítja, igaz? :)
És pár szó a borítóról, mert úgy érzem erről is írnom kellene. A LOL könyvek borítóival eléggé harci helyzetben állok, mert valahogy sose tudtak igazán megnyerni, na nem mind, de elég sok közülük. Ennek a könyvnek a borítója azonban tetszett, nem volt sem giccses, sem túl egyhangú, afféle " nesztek, csak hogy legyne ott valami" stílusú.
Olvassátok el ezt a könyvet, ha szeretitek a romantikát, az idegesítő szituációkat, a humort, a fiatalokról szóló történeteket. Megéri, de tényleg. :D
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés