Sziasztok! :)

Az "írásaim"-ban úgy gondoltam csupán a történeteimet fogom megosztani, mert abból akad rendesen. Most viszont olyan dolog történt, ami eléggé meghatározta a napom további részét. Nagy valószínűséggel nem alszom ma éjjel. :D Veletek történt már olyan valaha is, hogy úgy éreztétek valami történni fog? Hogy vártátok egy dátumtól, hogy meghozza nektek a várva várt szerencsét, boldogságot, sikert? Nos nekem a mai egy olyan dátum, ami eléggé elszomorít. Úgy álltam hozzá a mai naphoz, még  tegnap este, hogy szörnyű lesz, borzasztó és egyéb rémségek, annyira azért nem tévedtem, de legyünk derülátók. A napom úgy kezdődött, ahogy szokott, felébredtem, tudatosítottam magamban, hogy ez egy újabb nap, és visszafeküdtem még aludni egy-két órát. Második felébredéssel már kicsit azért máshogy álltak a dolgok, leültem írni pár sort a történeteimhez és persze a szerepes oldalakat sem hanyagoltam el és ott is jócskán túlteljesítettem. Aztán végül is mit tesz egy jó könyvmoly, hát olvas. ( Megjegyezném csak úgy, hamarosan arról is érkezik vélemény. ) Mivel gyorsolvasó vagyok, igen ez egy teljesen különálló faj a könyvmoly halmazban, a könyv felén túl voltam már mire egyáltalán dél lett volna. A napom megkoronázása volt, hogy a tegnap felállított csálé medencénknek, ami viccen kívül úgy néz ki mint egy leeresztett lufi, szerencsére eléggé felmelegedett a vize, ahhoz, hogy csobbanhassak egyet. Na azt a csobbanást úgy kell elképzelni, hogy először csak beletettem az egyik lábam, megállapítottam, hogy rendben, nem fogok hibernálódni. Aztán már szép lassan sikerült beleülnöm a vízbe. A medencézős partymnak egy óra múlva vetettem véget miután a klórtól úgy nézett ki a hajam, mint egy madárfészek és kis hártyáim nőttek, pikkely még nem, de hát istenem, attól sem álltam túl messze. A délután további része nyugos volt, feltűnt még számomra is, hogy bizony se nem sírtam még, se nem bánkódtam annyot, mint gondoltam, hogy fogok. A klór számlájára írtam ezt is... Aztán eljött az este, és ki nem találnátok, de az a dolog, a dátumokba vetett hit, nos először életemben be vált. Jól éreztem, hogy bizony, ma lesz valami. Aki ezt a napot szörnydátummá változtatta megjelent az életemben újra, három hónap után először és beszélgettünk. Jelenleg mit érzek? Az egész akkora egy katyvasz, mint a mosógépből kiszedett ruhagubanc. Valahogy ki kellett adnom magamból az érzéseim kulimászát, hát most kiírtam magamból. Hogy ennek volt-e értelme vagy sem, nem tudom Én sem, de kicsit jobban érzem magam tőle. Holnap azt mondta beszélünk még, nem tudom mire számítsak, de előre is van bennem egy kis félsz, kinek ne lenne? Hát ennyi voltam mára, jó éjszakát mindenkinek! :)