Book Worlds

"Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott."

 

Book Worlds

Ez a blog több szempontból jött létre. Már régen akartam egy blogot, amit valójában magaménak érezhetek és most megvalósult. Továbbá vannak írásaim, amiket ugyan megosztottam a barátaimmal, családtagjaimmal, de szeretném a kört bővíteni, megismertetni másokkal is a történeteimet, hátha okozhatok ezzel egy jó napot egy könyvmolynak. :) A könyvkritikákkal egy ideje már foglalkozom, de most kicsit tágabb körben akarom ezt megvalósítani. Remélem mindenki örömét leli mind a történeteimben, mind a könyvkritikáimban. :) 

 
Oldal infó

Szerkesztő: Dreamer
Téma: Book Worlds
Nyitás: 2017. július 28. 
DesignElena

 

Írásaim tárhelye
Írásaim tárhelye : Legenda

Legenda


Kanada, 1956. február 12.

Első rész

Lupinotuum

1866. február 12.

10 éves lettem

(Naplóbejegyzés)

 

Azzal a tudattal ébredtem ma fel, hogy egy időszak lezárult az életemben, bár nem tudtam miért érzem így, hisz ugyan egy évvel idősebbé váltam, de a dolgok ettől még nem fognak gyökeresen megváltozni. Mégis ott motoszkált a fejemben, hogy a mai nap valami változást ígér, valami újat, ami lehet rémisztő lesz, de az is lehet, hogy csodás.

A családunkban mindig is fontos volt a kerek esztendők megünneplése, tulajdonképpen csak a kerek éveket ünnepeltük igazán, a többi szokványos volt, nem bírt olyan erővel, értsék ezt bárhogyan is a felnőttek.

Ahogy az ilyen ünnepek szoktak kezdődni most is egy közös, családi reggelivel indult a nagyteremben. Belépve elfogott egy érzés, amitől görcsbe rándult a gyomrom, úgy éreztem magam a nagyteremben, mint hangya egy hatalmas zöld mezőn, aprónak, jelentéktelennek és olyan gyengének akár a harmat. Most járok itt először, csak azok léphetnek be ide, akik betöltötték már a 10. esztendőt, tehát túl vannak egy sorsfordulón, ahogy Apám szokta mondani jelentsen is bármit. Odabent már helyet foglaltak a család közelebbi és távolabbi rokonai, Leginkább férfiak, a nők közül csak azok vehettek részt egy ilyen ünnepségen, akik megszolgálták a helyüket így vagy úgy. Apám ült az asztalfőnél Én pedig mellette foglaltam el a helyem. Sok idegen arc figyelt engem, bár rokonaink voltak, nem ismertem őket. Összerezzentem mikor a nagy szárnyas sajtó becsapódott és idebent rekedtem az idegenekkel. Nem tudom miért férkőzött a fejembe az a kósza gondolat, hogy bent rekedtem, mint ketrecben egy szűkölő állat, hiszen a családom körében voltam. Apám felállt a helyéről, kezében egy kupát tartott, aranyozott színben megannyi érdekes mintha futott végig a kupán, közepén a családunk címere helyezkedett el, egy farkas karddal a szívében. Mindig megbabonázva figyeltem a gondosan megalkotott rajzott családunk történeteinek lapjain. A kupát ez idáig még sohasem láttam, így lekötött a bonyolult minta tanulmányozása, olyannyira, hogy Apám szavai elúsztak fülem mellett és csupán akkor eszméltem fel mikor végezetül a nevemet mondta. Jelentőségteljesen nézett rám, várt tőlem valamit, de nem tudtam mit, láttam a bosszúságot az arcán, hogy még most is csalódnia kell bennem. Megismételte hát a szavait, ezúttal figyelemmel is kísértem minden egyes szavát.

-Federico, megtisztelnéd az itt lévőket, azzal, hogy kezedbe veszed családunk ereklyéjét a Boldovics kelyhet és elmondod esküdet? – Tekintete szinte égette a bensőm, nem úgy nézett rám, mint büszke apa a fiára, inkább, mint egy hadúr egy egyszerű parasztemberre, ki bemocskolja hazájának szent földjét. Felálltam székemet hátratolva, a felém nyújtott kelyhet két remegő kezem közé fogtam, számtalanszor elképzeltem már ezt a pillanatot, annyit gyakoroltam rá, most mégis újonnan ért az élménye. Kezemben a kehellyel felelevenítettem a családunk esküjét melyet már kicsi gyerek koromban megtanítottak nekem. A sorok így hangoztak:

-Et ego vivo propter nomen meum, ut sacrificet mihi bet, Holton pulveris post ventus eum! Fogadom míg élek, hogy szolgálom a nevem, holtom után porom a szélbe eresztem! – A családi eskü elmondása után beleittam a kupába, a kesernyés ital fintort varázsolt arcomra, de hősiesen tűrtem majd a családi hagyományt követve a jobbomon ülő személynek adtam át a kelyhet, aki szintén egy korty után nyújtotta tovább, hogy családunk minden egyes tagja részesülhessen a kehely diadalának italából.

Apám volt az utolsó, aki ivott az italból, a kelyhet a kezében fogva tekintett mindenkin végig majd rajtam állapodott meg fürkésző szeme. Mintha valamiféle büszkeséget véltem volna felfedezni szemeiben, még sohasem láttam effélét, legtöbbször a család szégyeneként nézett rám, de most mintha ez megváltozott volna. Észrevette, hogy figyelem és elfordította az arcát, megtört a varázs Én pedig kissé csalódottan ültem vissza a helyemre.

A reggelit követően soron volt a vadászat. Az Én első vadászatom a felnőtt férfiakkal. Izgalommal, vegyes félelemmel telve hagytam el szobám ahol fel kellett készülnöm a vadászatra. Igyekeztem bátorságot magamra ölteni, mint egy maszkot, de tudtam Apámmal szemben esélyem sem lesz elrejteni valójában hogyan is érzek.

Mikor kiléptem a hatalmas kőkerítéssel körbevont udvarra már mindannyian indulásra készen álltak. Nem tudtam mást leolvasni róluk, mint izgalmat és az előre hitt győzelmet és sikert. Apám tőlük külön várt, foltos kancáján ült és magabiztosan tartotta a gyeplőt. Hátára volt szíjazva a tegeze és az íjak, amivel szeretett vadászni menni. Lova nyugodtan állt, szinte olyan volt, mintha szobrot látnék, ha nem látszott volna ahogy orrán a pára távozik, ahogy lélegzik, meg nem mondtam volna, hogy élő állat.

-Napestig kívánsz a kapualjban állni, Fiam? – Fordult felém komoly is rideg tekintettel, azonnal belém fojtotta a lelkesedés utolsó megmaradt szikráját is. Nagyot nyelve léptem elő, azonnal mindenki szeme rám szegeződött, még inkább zavarban voltam, de próbáltam nem figyelni a rám irányuló tekintetekre. A számomra felnyergelt hátas felé léptem, egy szürke mén állt teljes felszereléssel pár méterre tőlem. Fújtatott és lábával dobbantott, nyughatatlansága rám is rám ragadt. Valahogy nem akaródzott számomra, hogy felüljek a hátára. A ló szemében félelem szikrázott át, talán épp olyan fiatal volt, mint Én, tapasztalatlan, bokros, betöretlen. Együttérzés támadt bennem az állat iránt, nem sokban különbözhetünk, a helyzet mindkettőnknek idegen.

Bátorságot erőltetve magamra odasétáltam hozzá és kezem kinyújtva a fejéhez közelítettem. Fújt egy nagyobb gőzpamacsot majd nyugton maradt és hagyta, hogy puha fejét megpaskoljam. A gyeplőt megragadva felpattantam a hátára, mintha élet költözött volna a lóba, felkapta a fejét és füleit hegyezve fordult a nagykapu felé amerre az erdő sötétje terült el. Vasmarokkal szorítottam a gyeplőt, bár magabiztosan ültem a nyeregben.

Apám is a kapu felé fordult majd a kürtöt megfújva elindította a vadászatot, a kapuszárnyak kitárultak és az erdő tárult a szemem elé, még életemben nem jártam a nagy falon kívül, számomra ez az egész újabb élményt jelentett, ismeretlen ismerőst. Apám vezetésével mindenki vágtába fogta lovát és elindult. Utoljára maradtam Én és a mén, az állat kapkodta a fejét és úgy tűnt az erdő számára szintén újonnan ható felfedezés, de míg engem izgalommal töltött el, addig Őt rettegéssel. A csizmám az oldalához ütöttem és bár nem akart először indulni végül sikerült rábírnom, hogy vágtázzon a vadászok után. Meglepően gyors lónak bizonyult, szinte szeltük a tájat, hamar apámék nyomába értünk ahol lassítottam a tempón. Nem tudtam másra koncentrálni csak a táj rettentő, de még is csodálatos világára. Az erdő alkotta földünkön, magas fenyvesek végeláthatatlan sora terült el. Sötétség és metsző hideg áradt belőle, megborzongtam és összébb húztam magamon szőrme kabátom. Végre kissé kitisztult a fejem és észrevettem, hogy a legelöl haladó emberek, köztük apám is megtorpan és leszáll a lóról. Meggyorsítottam lovam lépteit, hogy Én is láthassam mi olyan érdekes.

-Federico, gyere Fiam, jobb, ha látod azt, miért is vagyunk itt, hogy miért járjuk az erdőt. – Intett magához apám, Én pedig a lóról leszállva gondosan fogva a kantárszárat odaléptem a vadászok gyűrűjébe. Meghűlt az ereimben a vér, azonnal két lépést hátráltam. A ropogós, friss hóban egy véres letépett kéz hevert, mintha tőből rángatták volna ki, körülötte a hó piros színt öltött, hányingerem támadt.

-Ezt. – Mutatott a kézre. – Egy farkas tette. Egy könyörtelen bestia, aki akkor is öl, ha nem éhes. – Apám szavaiból sütött a megvetés és mintha valamelyest félelem is átjárta volna mondanivalóját.

-Nem szórakozásból járjuk az erdőt Federico, Ő vadássza a mieinket, mi pedig az Övéit, fogat fogért, ugye tudod mit jelent ez Fiam? – Erőtlenül bólintottam, arcom színe olyan fehérré változott, mint a hó, ami belepte a tájat. A vér és a csonk elém tárta a valóságot, amelyből a fal mögül semmit sem éreztem meg, nem volt veszély, nem volt félelem, de a gonosz akkor is létezett, ott volt minden szélben, hóesésben és lélegzetben, csak rá kellett jönnöm, most már tudom.

-Lóra! – Adta ki az utasítást Apám Én pedig szinte megkövülve tettem a dolgom, nem voltam jelen, teljesen a gondolataimba mélyedtem, a félelem kezdte a csontjaimat is átjárni. Lovam érezte, hogy a gyeplőt nem magabiztos kéz tartja, rúgkapálni kezdet a lábával és ide-oda kapkodta bozontos fejét.

-Figyelj a lovadra Federico! - Emelte fel a hangját Apám, Én pedig visszazökkentem a jeges valóságba, megszorítottam a gyeplőt újra az irányításom alá véve a lovat. A vadászok megindultak, mivel nem akartam hátul maradni, esetleges támadástól rettegve inkább Apám és legjobb barátja Vergillius mögött kullogtam. A mén most nyugodtabbnak tűnt, bár remegéséből ítélve a félelme nem párolgott el, ahogy az enyém sem.

A tiszta időt hamarosan havazás váltotta fel, apám káromkodott egyet, tudtam miért, ha havazik az elfedi a nyomokat, hiábavalóvá válik a vadászat. Bár Én magamban reménykedtem, hogy havazzon, hogy mindent fedjen be a porhó és végre mehessünk haza a biztonságot nyújtó falak mögé. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire gyáva leszek, de azt sem gondoltam, hogy a falak mögötti biztonság csak egy valótlan képzelgés.

-Állj! – Ordított hátra apám, meghúztam a kantárszárat és megálltuk. Hátulról elhangzott pár kérdés, izgatott kíváncsiság, hogy vajon miért álltunk meg. Innen elölről sem tudtam többet, mint azok, akik hátul voltak.

-Mi történt Apám? – Észre se vettem, hogy hangom remeg. Szerencsére Apám sem tulajdonított neki figyelmet.

-Hóvihar közeledik Federico, nem sokára nem tudunk majd tovább haladni, csak eltévednénk, tábort kell vernünk, hogy holnap folytathassuk. – Lemerevedtem. Tábort? Itt? Itt, ahol egy farkas garázdálkodik emberekre vadászva?

-Miért nem térünk vissza Redway-be? – Még Én magam is kihallottam hangomból a szánalmas hazavágyódást a biztonságba. Apám azonban nem törődött gyáva fiának vágyódásával, a szemembe nézett és úgy válaszolt.

-Nem érnénk vissza Redway-be a vihar előtt, itt kell maradnunk. – Jeges csapásként értek szavai. De nem ellenkeztem tovább, ismerem Apámat, nem tűri az ellenkezést. Leszálltunk lovainkról és a fákhoz szíjaztuk őket. Páran neki álltak ágakat, nagyobb fadarabokat keresni hátha sikerül valamelyest tüzet csiholni. Kezdtem csontig átfagyni a prémkabátomban. Szinte óráknak tűnt mire sikerült tüzet rakni egy fedettebb fás részen, köré ültünk mindannyian, Én apám közelében maradtam, valahogy úgy éreztem Ő az a személy, aki a haláláig küzdene, ha megtámadnak minket, a biztonság egy apró szikráját jelentette számomra. Lassan kezdtem felengedni, a hideg már nem mardosott be a ruháim alá, persze közel sem volt olyan jó, mint otthon a kastélyban a meleg tűznél ülni.

-Ha már ide kényszerültünk, próbáljuk meg az időt a javunkra formálni. A Fiam számára tanulság volna, ha hallhatna pár itt zajlott sötét dolgot a múltból, a múltból ahol a Farkas veszedelmesebb volt, mint valaha, amikor még a Fal nem létezett. – Erre felfigyeltem, persze a családunk történetét számtalanszor elolvastam már, volt említés arról, hogy a fal 1457-ben épült, de, hogy miért és, hogy mi volt az oka, semmit. Most már legalább tudom, hogy a Farkas tehet arról, hogy rettegésben élnek az emberek.

-Vergillius, megosztanád Fiammal az ükapánk Gregor Redway tettét? – Szinte izgatottság táncolt Apám szemében, megborzongtam tőle. Vergillius arcán tompa mosoly jelent meg, félre köpött majd a tűzhöz hajolva belekezdett a történetbe.

-Gregor az 1400-as évek közepén volt a Redway kastély uralkodója, elszánt harcos volt, védelmező. Erőt sugárzott magából, megfoghatatlan erőt, nem félt, soha nem láthattad rajta a félelem akár legkisebb szikráját sem. Rengeteg vadászatot vezetett az idejében, szinte majdnem mind sikeresen is végződött. Egy napon, 1457 tavaszán Ő és az akkor 10 éves fia Lucius indult a gyermek 10. ünnepének vadászatára. 30 vadász kísérte Őket útjukon. A nagy vadat akarták, a rettenetes méretű fekete farkast. Luciusban forrt a vér, még talán apjánál is bátrabbnak bizonyult, ám bátorsága túlzott magabiztossággal és vakmerőséggel párosult. A vadászatot egy épp ilyen hóvihar szakította félbe, nyomokat temetett a hó, szokatlan volt ez a nagy havazás tavasszal. Gregor tábort vert csapatával, Lucius kérte apját, hogy őrködhessen, az apját elvakította fia iránti büszkesége és hagyta, hogy a 10 éves gyermek első nagy feladatát vállalhassa magára. A tábor lassan elcsendesedett, Lucius kémlelte a sötét erdőt, nyugtalan vadászni vágyódása, hogy bosszút álljon megannyi kiontott életért végül arra sarkallta, hogy egymaga induljon neki és a hóvihar ellenére levadássza a Farkast. Felnyergelte lovát és elindult, a hóvihar erősen lassította Őt, de nem hátrált meg, érezte, hogy amit keres, ott van és figyeli Őt. Nem tévedett, a farkas valóban ott volt. hatalmas fekete bundájú bestia állta el útját. Lucius lova megbokrosodott és lelökte magáról a fiatal harcost. A fiú elejtette a fegyverét, mire sikerült a markába kapnia íját a farkas már lecsapott.

Másnap hajnalban Gregor és csapata talált rá Lucius vérbe fagyott holttestére. A Farkas nyomait már eltemette a hó, de egy fogát a testben hagyta, Gregor kiszedte halott fia testéből a hatalmas fogat és megesküdött, hogy bosszút áll a bestián. A várát és népének otthonát hatalmas fallal vette körül, átláthatatlan kőfallal, nemzedékének pedig tovább adta a farkas iránti buzgó gyűlöletet, vadászni vágyást. A fal ma is áll, a vadászat pedig apáról fiúra száll a családban Federico. – Meg sem bírtam szólalni, magával ragadott a történet varázsa. A hideg kegyetlen gyilkolás, a vakmerőség, a bátorság, megfontoltság. Majd hirtelen bevillant valami a tudatomba.

-Apám..az a fog, amit Gregor talált Lucius testében, az nem az a fog, amit Ön a nyakában visel egy láncon? – Fordultam felé kíváncsisággal és izgalommal. Elfelejtettem félni, teljesen hatalmába kerített az, hogy vajon jól gondolom-e.

-Jó megfigyelés Fiú, de bizony az, a fog apáról fiúra száll a családban akárcsak a gyűlölet a Farkas iránt, Lucius ugyan meghalt, de Gregor felesége több fiút nemzett a Redway család számára, remek asszony volt, több harcost is neki köszönhetett a család. Gregor életben levő legidősebb fia Gregorius kapta a fogat és Ő adta tovább az Ő fiának, Én is apámtól kaptam mikor betöltöttem 10. esztendőmet, most már a tiéd. – Ledöbbentem. Nincs jobb szó rá, egyszerűen lefagytam. Apám levette a nyakából a láncot majd az Én nyakamba akasztotta. A hatalmas farkasfog ott lógott a nyakamban, furán éreztem magam tőle, olyan volt mintha erőt adott volna, bátorságot és vakmerőséget. Csupa olyan dolgot, amikkel Én eddig nem igazán büszkélkedtem.

Úgy éreztem tőle magam mintha szembe szállhatnék akár most is a fekete démonnal.

Apám kijelölt egy őrt majd kiadta utasításnak, hogy térjünk nyugovóra, mert holnap folytatjuk a vadászatot. Kissé ugyan félve hajtottam le a fejem a nyeregtáskára, de hamar elnyomott az álom.

*

-Ébresztő!! Felkelni azonnal! - Felriadtam elég kellemetlen álmomból és körbe pillantottam. A vadászok magukra kapták holmijaikat és azonnal nyeregbe pattantak. Én is azonnal felálltam és a lóra helyeztem a nyeregtáskát és a kissé zabos hátasra ültem igyekezve vigyázni arra, hogy ne legyen túl hirtelen a mozdulat, mert nem hiányzott volna, hogy mínusz egy ló hátrányban legyünk. Apámat a csapat elején pillantottam meg, az Ő szokásához híven vadul gesztikulált miközben bizalmasainak magyarázott. Nem tetszett az arca, félelmet sugárzott, vak rettenetet. Felé irányítottam lovam és elszáguldottunk pár vadász mellett, nem értettem az arcukra írt félelmet, mi történt?

-Apám! – Hirtelen rántottam meg a kantárszárat, a fiatal mén épphogy letudott fékezni Apám lova előtt.

-Mi történt? – Néztem rá, egy 10 éveshez képest komolyan. Megláthatta, hogy ez nem gyermeki hisztéria és kíváncsiság. Megenyhült az arca majd újra elkomorodott. Nem tetszett mikor így nézett, tudtam azonnal, hogy nagy a baj. Féltem, hogy nem fog beavatni, de Apám szinte azonnal szóra nyitotta száját.

-Vergillius-nak nyoma veszett. – A vadászok nagy része komor arccal nézett Apámra. Én sem tudtam máshogy, nem igazán értettem az egészet. Vergillius nagy harcosnak számít a családban, kizárt, hogy elkapta volna a fekete démon.

-El..elkapta a Farkas? – Dadogtam. Valahogy a bátorság és a rettenthetetlenség érzése elpárolgott belőlem, mint lágy harmat a reggeli napsütésben. Nem akartam, hogy Apám azt mondja, amire számítottam.

-Nem zárhatjuk ki, hogy igen. Pár emberrel a keresésére indulunk, a vihar elvonulóban van, most kell indulnunk. – Szinte azonnal voltak páran, akik jelentkeztek, hogy készek az időjárás viszontagságai ellenére is Vergillius keresésére indulni. Nem is volt ez kérdés, egy vérből valóak vagyunk, harcosok, a Redway klán harcosai.

-Apám, Én is Önökkel akarok tartani! – Szinte kiabáltam, mikor rájöttem, hogy felemeltem a hangom, elpirultam kissé, de most Apám nem foglalkozott a tiszteletlenségemmel.

-Nem Federico, visszamész Redway-be Magnus-szal és Lorand-del, erről vitát nem nyitok. - Tudtam, ha így beszél, akkor komolyan is gondolja és nem jó, ha tovább feszegetem a témát.

Kelletlenül félre álltam útjukból és pár percig még néztem a távolodó harcosokat majd Redway felé fordítottam megrettent hátasomat. Utunk viszonylag nyugodtan telt, csendben haladtam Magnus és Lorand mellett. Családunk két távoli tagjának társaságában nem is igazán tudtam volna mit mondani, hallgattam, ahogy a lovam patája ropogó hangot ad a friss havon.

Talán fél úton jártunk már mikor Lorand megálljt parancsolt. Először nem értettem miért, majd ahogy előre fókuszáltam egy fekete árnyat véltem felfedezni az erdő szegleténél. Mozdulatlanul feküdt egy terebélyes öreg fenyő törzsénél. Lorand előre vágtatott lovával és mikor odaért jelzett, hogy mehetünk. Odaérve, elborzadva láttam, hogy ez Vergillius lova Sátán, a ló teljesen szét volt marcangolva, az élet szikrája már régen kihunyt belőle.

-Magnus, vidd vissza a gyereket a kastélyba. – A tiltakozás utolsó lángja is kialudt fiatal szívemben, eszem ágában sem volt itt maradni tovább. Csak arra tudtam gondolni, hogy Én is ilyen sorsra juthatok. A jeges félelem vasmarokba szorított, és ha a lovam nem kezd rúgkapálni talán úgy is maradok, lemeredve a döglött állatot bámulva.

-Induljunk Fiú. – Követtem Magnus-t. Mást nem tehettem, nem akartam itt maradni, de vissza sem akartam térni Apám csapatához, a jó meleg és biztonságos otthonra vágytam, oda, ahol nem fenyeget életveszély. Lehet, ez egy harcos nemzedék utódjától gyáván hangzik, de féltem, sőt, rettegtem a Farkastól. Mindezidáig csupán egy burokban éltem, elzárva a valóságtól, ma hirtelen minden a nyakamba zuhant. Egy napon nekem kell felvennem a harcot a fekete démonnal. A gondolat megborzongatott, a nyakamban himbálózó fogat markomba zárva igyekeztem lenyugodni és önuralmat gyakorolni. Egy életnek tűnt, míg felderengett a kastély hatalmas kőfala előttünk. Olyan hirtelen öntött el a megkönnyebbülés az otthonom láttán, hogy el is felejtettem, hogy a zabos állat továbbra sem nyugodt, kicsúszott a kantárszár a kezemből Én pedig hanyatt vágódtam. Lovam a most már nyitott kapun keresztül bevágtatott a biztonságba. Utána akartam kiáltani, hogy Te gyáva nyúl, de épp olyan gyáva voltam Én is, nem hibáztathatom, hogy a biztonságba szaladt.

Egy kéz nyúlt le értem Én pedig megragadtam és felszálltam Magnus lovára.

Pár perces lassú séta után Mi is beértünk a fallal körül vett világba. Mögöttünk olyan hangosan csattant helyére a kapu két szárnya mintha égzengés lett volna.

Leszálltam Magnus mögül és megkönnyebbülten nyújtóztattam ki tagjaimat. Végre itthon voltam, egyetlen egy nap telt el odakint, egyetlen egy nap és annyi minden történt, hogy egyszerűen hihetetlen. Volt, hogy úgy éreztem nekem ez nem fog sikerülni, hogy Én leszek az egyetlen egy olyan Redway, aki félni fog, aki képtelen lesz a Farkas nyomába szegődni. Volt viszont olyan pillanat mikor bátornak és erősnek éreztem magam, valahogy a gyáva és a bátor keveredett bennem odakint.

A fiatal mént az istállóba vezettem, ahol átvették, hogy rendbe tegyék, Én pedig felsiettem a szobámba és a magas toronyból néztem ki az ablakon a hóesésbe. Magamban pedig elsuttogtam pár szót Apámnak és harcosainak:

Tecum acer conspectu tuo viam aquilae, Virtus brunneis ursus, Levis est in monte leporem, Bellator vigilantia. Utadon kísérjen a sasok éles szeme, a barnamedve ereje, a havasi nyulak fürgesége, harcosaid vigyázó tekintete. – Reméltem szerencsével járnak és épségben visszatérnek közénk. 

 
Chat


 
Cserék

Csere részleg, leírás, szabályok, amit szeretnél

Reina ¤ Elena ¤ Miklóssy Niki ¤ Emilly Palton ¤ Hirfael ¤ @Andi ¤ Buli Vivi ¤ Nessa ¤ Vivi ¤ Mese ¤ barbikaunatkozik ¤ Brukú ¤ Lizzy ¤ Bettina ¤ Elisabeth ¤ Szatti ¤ Anna ¤ Merci ¤ Petra

 
Könyvmolyok
Indulás: 2017-07-25
 
Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

MARGOT ROBBIE MAGYARORSZÁG - ÉRTESÜLJ ELSÕ KÉZBÕL AZ OSCAR JELÖLT SZÍNÉSZNÕVEL KAPCSOLATOS HÍREKRÕL - MARGOT ROBBIE MO    *****    Újra elindult a Hungarian Super Mario Fan Club! Hírek, cikkek, érdekességek a Super Mario világából.    *****    Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha    *****    A Sortilegio sztárjainak új közös mexikói sorozata! Ha te is imádod Ana Brenda Contrerast és David Zepedat nézz be!    *****    Te is próbálsz bevételre szert tenni a portálodon? Lehet, hogy nem jelennek meg a hirdetéseid? Ne ess el a bevételedtõl!    *****    Avon vásárló vagy de unod, hogy a tanácsadód várat állandóan? Esetleg eltûnt? Az Õ kedvezményeit inkább te vlltanád be??    *****    Kérlek segítsd egyesületünk munkáját az adód 1%-kal. Nézd meg a rendezvényeinket is. 2018. március 24.-én várunk!    *****    A HUN-Tv kezet nyújt: Az Élet Magazin elõadásai, köztük Asztrológia elõadásom    *****    Olvasód leszek! Nyerj 100 Kreditet! Gyere ha szeretsz Olvasni.    *****    Farmasi - Antiallergén szépségápolás, babaápolás, háztartási szerek, bio kozmetikumok    *****    Mit gondolsz a Valentin napról? Ünnepled? Felháborodsz? Ajándékozol? Posztoltál már róla? Mutasd meg!    *****    Versenyeznél? Építenél új portált? Milyen témában? Milyen nyeremény motiválna? A TE ötleteidre is kíváncsiak vagyunk!    *****    A karma megnyilvánulásai    *****    MARGOT ROBBIE HUNGARY! MARGOT ROBBIE AUSZTRÁL OSCAR JELÖLT SZÍNÉSZNÕ MAGYAR RAJONGÓI HONLAPJA! MARGOT ROBBIE HUNGARY!    *****    Lovak szerelmeseinket itt a helye! Tartozz te is közénk! KATT!KATT!KATT!MEGÉRI!KATT!KATT!KATT!    *****    Részletes személyiség és sors analízis,ajándék 3 év elõrejelzés,ingyenes konzultáció,ahol megbeszéljük a kérdéseid Katt!    *****    Születési horoszkóp + 3 éves elõrejelzés + biotérkép, 3000 Ft.Az ajándék,teljesen ingyenes konzultáció,rendeld meg KATT!    *****    Aktív videojáték honlap! Ingyen G-portál kreditek csak a készlet erejéig! Ne maradj ki te se belõle! Kattints ide! <3    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Új letölthetõ olvasmányok:28 nap varázslatban A fénytest A kulcs A titok A tizedik felismerés A lélek anatómiája A csend