Sziasztok! :) Most egy fantasy trilógiát hoztam nektek :) 

Nos, ez a trilógia vegyes érzelmeket váltott ki belőlem már az első könyv olvasása közben. Története van annak, hogy belekezdtem és elolvastam végig mind a három könyvet. Az első részre egy régiségvásáron akadtam rá, a borító gyönyörű állapotban volt, mintha csak egy könyvtári vagy könyvesbolti friss példány lett volna ( pedig karton dobozba volt hányva szegény ) és amilyen olcsó volt, kérdéses sem volt, hogy kimentem sanyarú sorsából. :) Nos, a karantén ideje alatt neki is veselkedtem olvasni a megszerzett példányt. 

Fülszöveg: 

A tizenhat esztendős Lia Milthrope nemrégen veszítette el édesapját, s immár teljesen szülő nélkül maradt. Amikor azonban egy különös jel tűnik fel a csuklóján, lassan ráébred, hogy a bélyeg, amelyet viselnie kell, sokkal súlyosabb az árván maradt leány titulusánál. Lia és ikerhúga, Alice végzetes szerepet örökölt egy ősi próféciában, amely évszázadok óta ikrek generációit fordította egymás ellen.
Lia eltitkolja felfedezését Alice, s még szerelmese, James elől is, ám ahhoz, hogy teljesen megszabadulhasson a titok terhétől, véget kell vetnie a próféciának – mielőtt a húga tenné meg. Csak akkor értheti meg végre szülei halálának rejtélyes körülményeit, s a csuklóján sötétlő jel valódi jelentését; csakis akkor tudhatja meg, meddig képes elmenni Alice, hogy őt legyőzze, és miféle pusztulást hozhat a prófécia a világra.

Nekem elég nehézkesen indult a történet, bár már az eleje azzal kezdődik, hogy trgaikus hirtelenséggel a főszereplő édesapja elhuny. A körülmények tisztázatlanok, de a lánynak más problémái is adódnak, történetesen az ikerhúgával. Lia Milthrope számomra nem azt az erős, hős főszereplő nőt tárta elém, mint akire az elején számítottam, hanem egy kislányt, akinek fogalma sincs mi tévő legyen egymaga. A halott édesapjára, gyermekkorában elhunyt édesanyjára és kisöccsére támaszkodik ikertestvére ármánykodásai és a prófécia sötét vonzása miatt. Ahogy egyre inkább rájön a sorsára és arra, hogy ez alól nem bújhat ki, mint ahogy édesanyja sem tehette és előttük generációk sora sem, mindinkább önsajnálatba burkolózik és maga körül mindenki és mindenki hibássá válik, vagy ellenséggé, még saját maga is. James-szel való kapcsolata már az elejétől is nagyon úgy tűnt a számomra, hogy nem lesz hosszúéletű, nem volt meg köztük a kémia, amit az is mutatott, hogy bár bízni akart James-ben, tudta, a fiú nem hinne neki, ha elmesélne mindent, amibe édesapja halálával belecsöppent. Azonban amikor Lia végleg úgy dönt, hogy elhagyja a szülői házat, hogy egy távoli birtokra utazzon a prófécia és önön erejének fejlesztése érdekében, megszakad a kapcsolata ikertestvérével és James-szel is. 

Bevallom őszintén, a második könyv már jóval több izgalmat, rejtélyt adott, mint az első kötet. Még volt alkalom, hogy izgatottan vártam mi fog a következő pillanatban történni főhősünkkel, főleg az után, hogy Dimitri, a rejtélyes, de erős mágiával megáldott Testvér feltűnik a színen, mint a lány új védelmezője és kísérője a Prófécia veszedelmes útjain. Kettejük kapcsolata erős, stabil és bizalommal teli volt már az elejétől, amitől többet vártam volna, túlságosan hirtelen kerültek közelebb és fogadták bizalmukba egymást. Egy csavarra számítottam az utolsó fejezetig, hogy talán Dimitri mégsem az, akinek gondolják, de csalódás volt, egy picit. Dimitri tényleg az a gáláns lovag, akinek Lia gondolta már a kezetektől, amikor is megmentette az ő életét és a barátaiét is. 

Ami számomra bosszantó volt és nagyon hiányoltam, az Alice szemszöge, vagy legalább néhány infómorzsa a lányról, akiről csak annyit tudunk meg, hogy már születésétől kezdve a Lelkek és a Fenevad szolgálatában állt és, hogy mindig is irigykedett Liára a családjukban és baráti köreikben betöltött szerepe miatt. Féltékeny, irigy, de ugyanakkor egy lelkileg megviselt lány képét mutatta és szívesen olvastam volna arról, hogy mit érzett, gondolt és mi motiválta valójában, azon kívül, hogy hatalomra vágyott Samael oldalán. 

Lia nyafogása, szenvedése kissé nekem túlzónak hatott, már-már idegesített, ahogy mindenki körbeugrálja, miközben ő azt sem tudja mi tévő legyen, megadja-e magát a lelkeknek, vagy harcoljon tovább. A barátai és támogatói nélkül Lia már rég elveszett volna, és természetesen Alice is nagy szerepet játszott ebben. 

Összességében a három kötetet nézve, tudva, hogy hogyan lett kerek a történet, szerettem, csavaros volt, fortélyos és izgalmas. Azokon az apróságokon, amik nekem nem tetszettek, a történet nagyon jól meg lett írva és ki lett találva. Egészen egyedinek mondanám az angyalos, démonos kategóriában, igaz, csak érinti a témát Samael emlegetésével, mégis inkább ide sorolnám be. A borítója egyszerű, letisztult, szép és a színek is összhangban vannak, nem  rikító és szembántó. Nekem tetszik.

Egyszer mindenképp megéri elolvasni. :)