Ért egy megtiszteltetés, elolvashattam egy könyvet még megjelenése előtt. Örömmel álltam neki ennek a feladatnak és röpke hat és fél óra alatt a végére is értem. Na, nem azért, mert rövid lett volna, hanem mert úgy olvastatta magát, miközben szórakoztatott is. Mivel ezidáig még nem olvastam az írótól, – de követtem egy ideje a munkásságát – kíváncsian vártam, hogy mit adhat számomra a történetével. Örömmel mondhatom, hogy rengeteg humort, jókedvet, romantikát, vicces szóvicceket, amit igazán csak akkor ért az ember, ha nem érti. ;)
Rólam annyit lehet tudni, szeretem a romantikus történeteket, a valóságon túllépű happy end-eket, amik azért valljuk be, borzalmasan ritkák manapság. Közben nevetni is nagyon szeretek, nem utolsósorban a fordulatokért, izgalmakért is odáig meg vissza vagyok. Ebben a történetben volt minden, nem hazudok, valóban MINDEN. Vágjunk is bele a történetbe, de csak nagy fonákkal, a részletek maradjanak meg a későbbiekre, amikor az olvasók maguk tapasztalják meg a sorok varázsát.
Két főszereplőnk Annita és Samuel, bár, ha kötekedni akarunk, akkor nincs is igazán főszereplő, mert én valamennyi szereplőt annak ítéltem meg, kijut mindenkinek az öt perces rivaldafényből. Egy megrongálódott autóval és egy engedély nélküli csókkal indul a történet-
„Persze – mint tudjuk – az univerzum a világ legnagyobb trollja…”
Ezzel a kijelentéssel azt hiszem, a szereplők is teljes mértékben egyetértenek, hisz maguk sem gondolhatták volna előre, hogy a sors olyan gubanccal áldja meg őket, amiből végül szerelemmel bogozzák ki magukat.
Eléggé döcögősen (jó értelemben) indul a kapcsolatuk, nem csak, hogy egymás ellentétei jellemileg, etnikailag, de minden téren különböznek, mégis sikerül egymásra találniuk. Mellékszálban meg kell jegyeznem, hogy bár mint fentebb is említettem, imádom a romantikát, most mégis, sokkal jobban szórakoztatott Teddy, a filmes szakma ásza-gyásza, ahogy próbálkozott valami maradandót alkotni a sorozatok világába. Szerencse vagy balszerencse, kiszemeltjei nem mások erre a nemes tettre, mint Samuel az ő személyi guruja és annak élete párja Annita. Szerettem olvasni a közte és Bernie, a forgatókönyvíró között zajló frappáns, csípős és néhol szexuális töltetű beszélgetéseket. Nem árulok el nagy titkot, de Bernie volt a kedvencem. Hajlamos vagyok kisebb jelentőséggel bíró szereplőkért rajongani, és ezúttal is megmutatkozott.
A történet az elejétől a végéig megfogott és már a hasam is fájt olykor a nevetéstől. Külön élvezetes volt a sok szóvicc, amit párbeszédekben vagy csak a történet sorai között lehet felfedezni. ( Elárulom, bővelkedik a történtet ilyesmiben ;) ) Sok szappanoperát láttam már, nem is tudom legyek-e erre büszke vagy sem, de azt hiszem ezt a sztorit szívesen megnéztem volna a tévében is. Mert ennyi fordulat, rejtett utalás, romantika, bonyodalom és gubanc simán megállná a helyét a tévé képernyőjén is.
Aki szereti ezt a műfajt, ami kacagtatással, happy-end-del, romantikával jár együtt, annak ez a történet tökéletes választás, ha az említettek közül egyik sem az ő asztala, hát akkor pont azért ajánlom, hátha mégis rákap az ízére, mert egy jól irányzott humor mindenki életébe kell. J
Néhány, az olvasásához kedvet hozó idézet, szójáték a történetből:
„Na, igen, merthogy szemrevaló teremtés volt.
– Nem-nem, Samre Annita való!”
„Én pedig teljesen csímentes lettem! …Bernie, könyörgök, nem kérek a csídből! – rázta le magáról végül a ragaszkodót.
Mikor esik le nekik, hogy az nem Csí-rios, hogy adjanak belőle egymásnak az emberek?”
„De ez most nem Brasilia? Amúgy az miért nem Brasil? Lány?”
„ – Lassan Nap lemenni, jönni elő sok éjjeli állat. Sietni! Lenni mindenki terített asztal itt!”
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés