Sziasztok! :) 

Nos a netem csúnyán megviccel mostanában és úgy gondolta keresztbe tesz nekem a 10 napos kihívásnál. De nem hagyom magam! Itt a kihívás #5 értékelésem. 

Nos már rég szemeztem ezzel a könyvvel, felcsigázott a címe és a borító is nagyon nagyon az ízlés világomat tükrözte. Az is mellette szólt, hogy zene, a zenét minden mennyiségben és mivoltában nagyon szeretem. És örültem neki mikor végre elolvasásra került a sor. Aztán mint magas hegycsúcsról a mély tengerbe, akkorát zuhantam. Olvastam már életemben tragikus történetet tele depresszióval, na de ez a könyv? Szó szerint kicsikarta a lelkemet és szelencébe zárta, jó mélyre valami gödörbe ásta. Egész tragikusan indult, de hát ez máshol is előfordul, mit sem sejtve olvastam tovább, és a halálesetek nem hogy fogyatkozni hanem sokszorozódni látszódtak és a főszereplő szenvedése, kilátástalansága, hol a mennyekben, hol a pokolban lelkiállapota rendesen megviselt engem is.De ne siessünk annyira előre. 

Ez egy magyar történet, Magyaroszágon játszódik mégis, annyira kultúra van beleépítve, hogy igazi utikalaúznak bizonyul. Bejárjuk Olaszországot a zene szeretetén keresztül. Imádtam a tájaleírást, a zenét. Igazi kultúra paradicsomnak bizonyult a számomra. 

Fülszöveg: "Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain? Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás. Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni. Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb? Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad? Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet. Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson. Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni. Lenyűgöző regény szenvedélyről és zenéről. "

És a fekete leves ezek után jön, mert életemben nem olvastam még egy oylan főhősről sem aki ennyire, de ennyire balszerencsés életet tudhasson a magáénak. És itt nem az anyagi csődre gondolok, mert az ennek a lánynak nem jutott ki, szerencsére, hanem az érzelmi tragédiára, elveszíti az édesanyját, a nagybátyát, Tücskét a tacskóját és a szerelmet is elveszti és az abba vetett hitét is. Azért úgy érzem eléggé megedződtem már a tragédiákra, de még ez is tudott nekem újat mutatni. Persze úgy mond a vége valamelyest kárpotolta a hepiendre vágyókat, de azért a tragédia sötét árnya ott lebegett a végén is. Nem vagyok rá büszke, de sokszor letettem a könyvet, hogy szusszanjak egyet, hogy hagyjak időt neki és és magamnak is és méltón tudjam folytatni. Megküzdöttem vele, de megbánni nem bántam meg. Mert imádtam, fájón és gyötrődve, de imádtam a könyvet és ajánlom ezt másoknak is. Mert lebilincselő a maga komor, de zenei voltán.