Sziasztok! :) Rövid időn belül hoztam egy újabb értékelést :) 

Nos az írónő Luxen sorozata után úgy gondoltam egy másik történetét is elolvasom, hisz az űrlényes könyv nagyon megfogott és egyszerűen imádtam. De van, hogy ha valakitől valami tetszik attól még mindig éppen ugyanúgy nem lesz akkora hatással rád. Nos így jártam én is, a történet ugyan gördülékeny, olvastatja magát és önmagába véve tetszett is, nekem a Luxent nem sikerült felülmúlnia. Helyenként akadt gondom a sok görög istenség életének kigobozásával illetve annyi, de annyi "faj" ha lehet így nevezni és annak eredete kissé összekuszálta nekem az élményt. Érthető volt, de olykor azért el kellett gondolkodnom mit miért alapon cselekednek. 

Fülszöveg: "A ​VÉN MOIRÁK HALÁLRA RÖHÖGIK MAGUKAT…

Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka erőszakos volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani. 
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Széth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére. 
Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Széthtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.

MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…"

Női főszereplőnk nem nyerte el nálam az év hősnője címet, kissé ügyetlen volt, bár ezt lehet feltenni arra, hogy az ereje még nem volt szabadjára engedve. Seth kissé túlságosan is bizonytalan, a nagy szabályszegés ellenére mely végig kísérte nem is könnyű életét Josieval szemben nagyon is jól működik az önmegtartóztatás, szint a történet végéig igen drámaian próbál ellen állni a lánynak. 

Szeretem a görög istenségekről szóló történeteket, de eddig a The return még mindig a Percy Jackson istenségei mögé húzódik, de ez csupán az én véleményem. A történet végül is tetszett, imádtam a titánokkal kapcsolatos dolgokat, azt, hogy egy istenség is érezhet és ezt nem kell túlzásba vinni, lehet aprólékosan felvezetni. Az árnyak, nos igen, elég badass kis lények, egyértelműen kedvenceim lettek, szerintem még a titánoknál is nehezeb végezni velük, de a történet erre azért nem egészen tért ki. Viszont a harcjelenetek tetszettek és végre volt olyan, hogy hiába a szuper erő, attól még a gonosz nem hátrál meg és bizony nem minden esetben pusztul el. Várom a folytatást és kiváncsi vagyok lenyűgöz-e majd. Ajánlom elolvasásra. :)