Sziasztok! :)
Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség. Igen, most ez volt számomra terítéken, még nem hallottam róla sem pozitívat, sem negatívat, de érdekesnek találtam a címét és úgy gondoltam egy próbát megér. Nem csalódtam benne. 
 

Története: 

Kicsit olyan tündérmese szerűség, vannak benne ahhoz hasonló elemek, egy lány, akit a gonosznak ígérnek feleségnek, a gonosz, aki mindenkin uralkodik, de végül kiderül Ő is csak egy báb a rosszak karmában. 
Nüx az ikerlányok egyike, az apja odaígérte feleségül a Kegyelmes Úrnak egy múltbeli hibájából, ugyanis alkut kötött a démonnal. A lányt kiskorától kezdve arra képezték, hogy megölje a Kegyelmes Urat, ám Ő maga sem hisz abban, hogy ez valaha teljesülhetne. Úgy gondolja a démon megöli majd Őt és az egész élete hiábavaló volt. Apja szeretetére áhítozott gyermek korától kezdve, de apja csupán az ikertestvére felé tanúsít szeretetet, aki kiköpött mása, halott édesanyjuknak. A házasság megköttetik, a lány a démon várába kerül, ahol a dolgok nem azok, aminek elsőre gondolta. Öntudattal rendelkező megbűvölt kastély, rengeteg veszélyes démon, egy Árny, aki kiköpött mása a kegyelmes Úrnak, de mintha személyiségileg az ellentéte volna. Rejtvények, titkok, csapdák és hazugságok szövik hálójukat és sokszor már maga Nüx sem tudja kiről mit gondoljon és legfőképp, hogy kiben bízhat meg. A démonról kiderül, hogy több rejlik benne, mint gonoszság és, hogy nem minden pusztítás és szenvedés neki köszönhető. Nüx és férje között szerelem lobban, de a lánynak mégis döntenie kell, hogy kit választ, népét vagy férjét. Meghozza döntését mellyel elveszít mindent, de egyben megkapja, amiért küzdött. A történet végére nem mondhatjuk azt, hogy boldog befejezéssel zárul, mert egy olyan tündérmesében, ahol minden lélekben lakik egy piciny gonoszság, már inkább a valóság, mint sem egy mese. 
Engem megfogott a történet, kerek volt, érdekes, egyedi, a szereplők mind rejtélyesek és fondorlatosak. Talán nem tudtam úgy összefoglalni a történetet, ahogy az megilletné, de ha elolvassátok meglátjátok. :D Személy szerint én imádom a mese feldolgozásokat, van bennük valami különleges, ismered a történetet, a szereplőket, de igazán mégsem, mert mindig tesznek, cselekednek valami olyat amivel meglepnek és csodálatot váltanak ki. :)