Sziasztok! :) Rég írtam, de próbálok rendszeresebben, egy jó ideje olvasni sem volt időm, most végre mégis csak sikerült újabb történeteket megismernem. Egy sorozatot hoztam most, mindegyik rész önmaga is megállja a helyét, de mégis csak van egy kapocs bennük, ami összefűzi őket. Brittainy C. Cherry - Az vagy nekem sorozatáról hoztam most pár sort. :)

Elsősorban a borítókról ejtenék pár szót, bár imádom a pasis borítókat, ebben az esetben annyira mégsem találom jó döntésnek, hiszen nem csak a férfi főszereplőkről szól a történet. Itt minden esetben mind a női, mind a férfi szereplők is válságos és tragikus időket élnek meg és csak egymásba kapaszkodva képesek túlélni. Én sokkal szívesebben látnék páros borítót, de ezen kívül nincs több ellenvetésem, mert igényes, precíz munka, ahogy az látszik is. :) 

A történetek... lehetne sorban haladni, de szerintem egy csokorba rakva is elmondhatom, hogy voltak pillanatok, amikor sírtam, drukkoltam vagy szitkozódtam, egyes tettek, szavak után. Mindegyikük egy tragédiát vagy rossz sorsot mesél, barátságot, szerelmet, ami kiállja az idő próbáját. Minden szereplő valamiért vagy valahogyan a szívembe lopta magát, még néhány mellékszereplő is kiharcolta magának a helyet a kedvencek sorában. 

1. Lebegés: Tristan és Lizzie. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan töténet, amin ennyi érzelmet meg lehet élni. De ez valóban az a könyv, amiben lehet sírni, nevetni, reménykedni, fájdalmat érezni és csúf csalódást, szenvedést. Az írónő gyönyörűen adta át a fájdalmat és a boldogságot is ami e két ember életét végül összekötötte. Egy autóbaleset megváltoztatta mind két család életét, az egyikük összetörik és a magányba, durvaságba menekül, hogy a fájdalmával együtt képes legyen tovább lélegezni, míg a másikuk megpróbál talpon maradni, hogy folytatni tudják az életüket, a szeretett férj és apa nélkül. Már az elején tudtam, hogy nehezen lesznek képesek összecsiszolódni, de ilyesféle fordulatokra amelyeket kaptam, nem számítottam. Az utolsó sorokig drukkoltam Tristan-nak és Lizzie-nek, hogy képesek legyenek megélni együtt a veszteségüket és valami szebbet, jobbat felépíteni belőle. 

2. Tűzeső: Logan és Alyssa. Két fiatal, akik a saját harcukat vívják, de egyedül képtelenek győzedelmeskedni a démonaik felett. A fiú, aki hányatott sorsának hatására drogokba menekül és a lány, aki sosem felelt meg anyja igényeinek és szeretetének és már korán elhagyta őt az édesapja egymásban találnak vigaszt. Barátokká kovácsolódnak és egymást segítik, hogy a víz felett maradjanak. Miután maguk is rájönnek, hogy a barátság sosem volt köztük csak barátság, viszonyba bonyolódnak, majd elveszítik egymást, a szerelmet, a hitet a barátságot és nehezen találnak vissza egymáshoz. Egy családi tragédia mégis arra készteti őket, hogy újra támaszt és bizalmat nyújtsanak egymásnak, különben mindketten belefulladnak a fájdalomba. 

3. Csendfolyó: Brooks és Maggie. Az összes rész közül ez rázott meg a leginkább. Egy ártatlan kislány, aki olyan megrázkódtatásban részesül, hoy megnémul és kénytelen egy házon belül élni az életét, mert félelmei nem engedik ki a négy falon kívülre. Egy fiú, aki mindennek ellenére barátságot kínál a lánynak és kitart melette a legnehezebb időkben is. Majd barátságból szerelem szövődik közöttük, de sokan vannak ellenük, pedig csak segítenek egymásnak átvészelni a félelmeket és fájdalmakat. Mikor a fiú szorul támaszra a lány a félelmein átlépve igyekszik a segítségére és nem hagyja cserben, ahogy a fiú sem tette vele hosszú-hosszú éveken át. Közben pedig fény derül az évekkel ezelőtti traumára és arra, aki okozta azt. Imádtam és mégis elborzadva olvastam, egyszerre éreztem azt, hogy nem olvasom és olvasnom kell tovább. 

4. Gravitáció. Graham és Lucy. Számomra hatalmas csavar volt Jane és Lucy nővérének személyazonossága, ezek után azonban csak folytatódtak a bonyodalmak engem pedig beszippantott a történet cselekménye. Megríkattak bizonyos események és az, ahogyan a kőszívű, érzéketlen férfi hogyan képes ismét érezni a lánya és Lucy mellett. Kettejük kapcsolata annyira meg van nehezítve, hogy komolyan úgy gondoltam, hogy a vége, a többihez képest végül nem happy end-del végződik majd. Bár ez nem így lett, de részben mégis tragikus volt, és itt, egy mellékszereplő nagyon a szívembe lopta magát, Oliver tanárúr. Bölcsességei, hozzáállása sokat tett a történet hangulatához. Szerettem, reménykedtem és drukkoltam a párnak, hogy végül egymás mellett kössenek ki, ahogyan megérdemelték a boldogságot. 

Minden részt imádtam, a maga fájdalmas valójában reményt ad a legnehezebb időkben is, hogy bárkire várhat boldogság akkor is, ha úgy gondolja nem érdemli meg a boldogságot. 

Kép forrása: Könyvvilág blog