Én és nem én: - A napjaim #005. 2017. 08. 24.
Sziasztok! :)
Ma egy olyan dologgal jöttem, ami hatalmas élmény volt a számomra. Tegnap ugyanis találkoztam a Luxen könyvsorozat szexi főhősével Daemon Black-kel. Azaz Pepe Toth-tal, aki a könyvsorozat egyik borítómodelje. ;) Budapesten volt tegnap a könyvdedikálás és mivel a múltkoriról lemaradtam, eszem ágában sem volt ezúttal kihagyni. Délben indultam vonattal, mivel elég messze lakom Budapesttől. Mire odaértem már fél órája ment a dedikálás, akkor volt fél kettő. A sor hatalma volt, mint egy óriási kígyó. Néhol ültek a fűben vagy a járdán, voltak akik piknikeztek is várakozás közben. Bevallom őszintén, megrémisztett a tömeg, mert ez annyit jelentett, hogy nagyon-nagyon soká fogok én is sorra kerülni. Beálltam a sor végére, ami az Alexandra Könyvesház előtti egyik aluljáró végénél volt. Onnan még nem is volt messze a bejárat, de hatalmas körben volt a sor, így körülbelül kétszázan biztosan voltak előttem. Összeimserkedtem egy lánnyal, aki Szegedről utazott fel a dedikálásról. A várakozás már nem is volt akkora gyötrelem, végig nevettünk a lassú haladást. Mire a bejárathoz értünk legalább három óra eltelt, gondolhatjátok, a lábamat nem éreztem, ahol éreztem az bizony sajgott rendesen. Mögöttünk és szép számmal gyűltek az emberek, sokan voltunk. A bejáratnál is várakozni kellett, mert a Könyvesházban belül is kígyózott a sor, többen voltak bent, mint kint, ami nagyszó, mert odakint egy fél hadsereg sorjázott befelé. A rendezők és a megbízott illetékesek is kedvesek, humorosak voltak. A bejáratnál várakozva azon agyaltunk mind mi várakozók és mind a szervezők, hogy vajon hány éves lehet Pepe. Mulatságos volt a találgatás, így a várakozás sem bizonyult terhelőnek. Mikor végre bejutottunk, szembesültünk a tömeggel és a levegőtlenséggel, a Pokol lehet hüvösebb, de ez csak az én véleményem. :D Sikerült odabent is pár emberrel egy csoportba tömörülnünk és beszélgetnünk, mindenki fáradt volt, kicsit nyűgös, de annál eltökéltebb, hogy aláírást szerezzen Pepétől és lehessen vele egy közös képe. Azon nevettünk sokat, ki mire kíváncsi vele kapcsolatban. Részemről kíváncsi voltam arra milyen illata van, illetve puha-e a haja (abszurd tudom, de akkor jót nevettünk rajta). És újdonsült barátnőm pedig a zoknijára volt kiváncsi. Ugyanis míg kint várakoztunk Pepe töbször is kijött posztereket osztogatni vagy épen sütit kínált a várakozóknak. Ekkor látta meg barátnőm, hogy színes zoknija van Pepének, hát megakarta tudni milyen is pontosan ( :D) Mire végre sorra kerültem pont elment a korábbi vonatom, a 18:28-as járat. Leültem Pepe mellé és ez a beszélgetés zajlott le közöttünk:
Pepe: Szia!
Én: Szia!
Pepe: Honnan jöttél?
Én: Örményesről.
Pepe: Azt hittem Örményországból ( nevetett )
Én: Nem, de majdnem, ez is elég messze van. ( mosolyogtam ) Pont most ment el a vonatom, amivel haza akartam menni.
Pepe: Komolyan? És mikor megy a következő?
Én: 20:28-kor
Pepe: Ajaj, az nem most van.
Ekkor kinyitotta a könyvemet és elkezdett bele írni, néztem is, hogy mit ír ilyen hosszan, mert hogy a neve nem iylen hosszú :D Ezt írta bele: "Viktória, sajnálom, hogy lekésted a vonatot, de tudod én mindig megvárlak!" Ezután megölelt (amiről remélem készült is kép a kiadónál) Majd megköszönte, hogy eljöttem és elköszönt. Két dedikált könyvvel és egy dedikált könyvjelzővel ( helyszínen osztogatták) lettem gazdagabb na meg egy fantasztikus élménnyel. Ha teheti bárki következőleg mikor erre jár Pepe mindenképp menjen el a dedikálásra, mert megéri, tényleg. :)
Íme néhány kép, ami készült rólam és Pepéről a telefonommal. Illetve a dedikált könyveimről és a könyvjelzőről. :)
|